Carl Sargent, Marc Gascoigne - Fekete Madonna
...
Mire Taposó felajánlotta a harci kését, a liftajtók kinyíltak.
Egy rakás fővárosi egyenruhát viselő rendőr állt a lift előtt.
Még tömegoszlató pajzsuk is volt, és láthatóan komoly ellenállásra számítottak.
Ha ez még nem lett volna elég egyértelmű, a kezükben tartott elektromos kábítóbotok azzá tették. Az alakzat első két embere ork volt és úgy néztek ki, mintha a rendőrség mostanában a közveszélyes őrülteket ápoló kórházakból toborozná az alkalmazottakat.
Úgy tűnt, mintha az ő esetükben a szokásosnál kevésbé ügyeltek volna a látszatra, és kevésbé lettek volna válogatósak. Michael mellkasában kis híján megállt az ütő, és minden lélekjelenlétét össze kellett szednie, hogy ne kiáltson fel.
Nem lesz túl elnéző velük a rendőrség, miután már másodszor találják Michaelt és társait egy gyilkosság helyszínén ugyanazon az éjszakán. Ezt nem ússzák meg.
Michael és a többiek a rendőrökre meredtek, akik visszanéztek rájuk.
Valami nagyon-nagyon nem stimmelt.
– Meglehetősen finom uraknak néznek ki egy ilyen környékhez – mondta az egyik ork az elitet majmoló, erőltetett akcentussal. Michaelt és Geraintet bámulta.
– Na igen, biztos úr – szólalt meg Sugár dallamos hangja, mielőtt még bármelyikük szóra nyithatta volna a száját –, nem is csoda, mivel elrabolták és fogolyként tartották őket itt. Örömmel mondhatom, hogy épp az imént sikerült meggyőznünk a "házigazdákat", hogy engedjék el őket, minden különösebb nehézség nélkül. Váltságdíjat akartak. Csendben, hatékonyan lerendeztük őket. Semmi vér, semmi sérülés.
Geraint csodálta tünde éleselméjűségét. Az ork válaszán még jobban elcsodálkozott.
– Értem, uram – mondta, továbbra is hősiesen igyekezve visszaadni a BBC bemondóinak stílusát. – Akkor hát nincs rá okunk, hogy továbbra is feltartóztassuk az urakat.
– Felteszem más miatt jöttek, biztos úr – mondta Sugár ravasz arccal. Az ork kényelmetlenül feszengett. – Nos, mi nem akadályozzuk önöket a munkájukban. Ez a környék – mondta, megrázva fejét – a romlás és a bűn melegágya. Jó érzés tudni, hogy London számíthat a magukhoz hasonló, bátor fickókra.
Kivezette őket az épületből, át, az idegesnek látszó egyenruhás alakulaton, és felszívódtak az éjszaka jótékony árnyai közt. Mihelyt már biztonságos távolban voltak a – hál’ istennek az épületben maradt – rendőröktől, a tünde csaknem sírni kezdett a röhögéstől.
– Nem értem, hogy vette be a meséd – mondta Michael hitetlenkedve rázva fejét.
– Hogy ő vette be az én mesém? – a tünde már szinte vinnyogott. – Rendőrség a seggem. Helyi zsigerelők voltak. Zsarunak öltöztek. Gond nélkül bejutnak és az már félig nyert meló, ha kirámolnak egy lakást, vagy valami szerencsétlen nyomorultat vernek szarrá. Mostanában divat. Bár a ruhák jók voltak. A cuccok sem voltam rosszak. Biztos valamelyik raktárból fújták meg.
(Angelic Upstarts: Police Opression)
* * *
