Carlos Castaneda - A végtelen aktív oldala
Don Juan azzal folytatta a magyarázatát, hogy abban a pillanatban, amikor valaki átlép egy sajátos küszöböt a végtelenben, akár szándékosan, vagy ahogy az én esetemben, akaratlanul teszi, minden, ami onnantól fogva történik vele, többé nem kizárólag a saját hatáskörébe tartozik, hanem a végtelen birodalmába lép be.
– Amikor Arizonában találkoztunk, mindketten átléptünk egy sajátos küszöböt, és ezt a küszöböt nem valamelyikünk határozta meg, hanem maga a végtelen. A végtelen mindaz, ami körülvesz minket – mondta, és széles mozdulatot tett a karjával. – Leszármazási ágam varázslói végtelennek, a szellemnek, a tudomás sötét tengerének nevezik, és azt mondják, ez valami, amit ott kinn létezik, és irányítja életünket.
Tényleg képes voltam, hogy felfogjak mindent, amit mond, mégsem tudtam, mi az ördögről beszél. Megkérdeztem, hogy a küszöb átlépése véletlen esemény-e, a véletlen által irányított, előre nem látható körülmények eredménye-e.
Az felelte, lépteinket a végtelen vezette, és hogy a körülményeket, melyek a véletlen által irányítottnak tűnnek, valójában a végtelen aktív oldala határozta meg.
Ezt ő szándéknak nevezte.
– Ami engem és téged összehozott, az a végtelen szándéka volt. Lehetetlen meghatározni, mi a végtelen szándéka, mégis ott van, olyan kézzelfoghatóan, mint te vagy én.
* * *
