Szendi Gábor - Paleolit táplálkozás
Okinavai tanulságok
Évszázadok óta közismert, hogy az Okinava-szigeten az emberek tovább élnek, s köztük igen sok a matuzsálemi kort megélt ember. A Rjúkjú-dinasztia idején, 1738 és 1876 között, kitüntetett figyelmet szenteltek nekik, a dinasztia királyai medált adományoztak a 90 évnél idősebbeknek.
A feljegyzések szerint már ekkoriban is huszonegy 100 évnél idősebb embert ismertek a szigeten.
Egy 1975-ös felmérés szerint Okinaván 2,68, míg Japán négy nagy szigetén 0,59 százéves jut 100 000 emberre, vagyis Okinaván 4-5-ször gyakoribb a legalább száz évet megélt ember.
Már a hatvanas évektől vizsgálták, honnan ez a nagy életerő, mi jellemzi a százéveseket.
Okinavát 1945-ben elfoglalták az amerikaiak, majd a sziget 1972-től ismét japán terület lett telis-tele amerikai támaszpontokkal.
A vizsgálatok szerint az 1945 után született okinavai emberek már közel sem olyan egészségesek, jellemző körükben az elhízás, a szív- és érrendszeri megbetegedés és a cukorbetegség. Ez annak tulajdonítható, hogy az amerikaiak a nyugati életstílussal együtt meghonosították a szigeten a nyugati étrendet is. A hagyományos, sok növényi táplálékot tartalmazó étrendet - legalábbis a fiatalabb korosztályoknál - felváltotta a sok finomított szénhidrát, a fehér kenyér. a cukor és a cukros üdítők.
Amikor az idősebb generációk táplálkozását összevetették a most 50-60 évesekével, azt tapasztalták, hogy az idős, 80-100 éves okinavai emberek az átlag japánhoz képest 11%-kal kevesebb kalóriát fogyasztanak.
Az idős okinavai embereket energiadeficit jellemzi, vagyis kevesebbet esznek a szükségesnek tartottnál.
Az idősek körében az a felfogás, hogy az ember sose egye tele magát. Testtömegindexük 21 kg/m2, pl. egy 172 cm magas ember esetén 62 kg-os testsúlynak felel meg. A tartósan csökkentett kalóriabevitel következtében az okinavai idős embereknek a "civilizált világ" lakosaihoz mérten alacsonyabb az inzulinszintje, alacsonyabb a testhőmérséklete, és magasabb a DHEA-szintje.
A DHEA-t vagyis a dehidroepiandroszteront más vizsgálatok a "fiatalság hormonjaként" emlegetik.
E jellemzők következtében körükben a szív- és érrendszeri és a rákot eredetű halálozás 60-70%-a csupán a japán átlagnak. Craig Willcox és munkatársai szuperszázéves (legalább 110 életévet betöltött) okinavai embert megvizsgálva azt találták, hogy közülük mindössze egynél jelent meg 80 éves kora felett a magas vérnyomás. 100 éves kora után egy személynél alakult ki szívbetegség, de rák egyiküknél sem volt kimutatható. A 12 szuperszázévesből 5 dohányzott, de 70 éves koruk körül leszoktak, 4-en fogyasztottak alkalmanként alkoholt, de öten soha nem dohányoztak és soha nem ittak alkoholt.
Az okinavai százévesek vizsgálatából úgy tűnik, a hosszú élet titka a mértékletesség.
Csökkenteni kéne a kalóriabevitelünket? - tették fel a kérdést Craig Willcox és munkatársai az okinavai tanulságokat elemző 2006-os tanulmányukban.
Luigi Cornaro
A „moderált étkezés", vagy tudományosabban a csökkentett kalóriájú táplálkozás élethosszabbító hatását hirdette Luigi Cornaro velencei nemesember is, aki 1464-ben született és 102 éves koráig élt.
Habzsoló életvitelt folytatott nagyjából harmincöt éves koráig, amikor is egészsége folyamatosan romlani kezdett: "gyomrom megbetegedett, súlyos kólikától és köszvénytől szenvedtem, állapotom egyre csak romlott, állandósult a hőemelkedésem, a gyomrom felmondta a szolgálatot, és folyamatosan szomjas voltam. E bajok ellen egyetlen reményem a halál volt".
Negyvenéves korára már csak hónapokat jósoltak neki.
Orvosai tanácsára ekkor egy „szigorúan józan és rendszeres életvitelre" tért át, vagyis szilárd ételének mennyiségét napi 56 dekában maximálta, amit élete vége felé drasztikusan lecsökkentett.
Első értekezését 83 éves korában írta meg, s igen népszerű olvasmánnyá vált már a maga korában.
Akkoriban 83 évet élni már fényes bizonyítéka volt annak, hogy Cornaro igazat szól a hosszú élet titkát illetően.
Nyolcvanhat éves korában írta második értekezését, melyben azt írta, „minden érzékszervem tökéletes, de még a fogaim, a hangom, az emlékeztem és a szívem is az. És ami még több, az agyam tisztább, mint valaha." S ennek titka, „ahogy öregedtem, úgy csökkentettem a szilárd étel mennyiségét. ... egy tojás sárgája, néhány kanál tej kenyérrel bőven elég 24 órára: nagyobb mennyiség nagyon valószínűen fájdalmat okozna és rövidítené az életet".
Hogy Cornaro hosszú élete valóban életmódjának köszönhető, azt persze lehet vitatni.
De az okinavai százévesek vizsgálata is azt mutatta, a hosszú életet élők felnőttkoruk elérése után már nem növelték testsúlyukat, sőt igen idős korukban évente átlagosan 0,6 kg/m2 testtömegindex-csökkenést mutattak. A 12 vizsgált szuperszázéves testtömegindexe 110 éves korukban átlagosan 17,4 kg/m2 volt, ami egy 172 cm-es ember esetén 51,5 kilogrammos testsúlynak felel meg.
A korai kalóriacsökkentéses vizsgálatok
Thomas Osbome és munkatársai 1917-ben egy beszámolót jelentettek meg a Science magazinban, amely arról tudósított, hogy a patkányok tovább élnek, ha részleges táplálékmegvonást alkalmaznak náluk.
Az elmúlt 90 évben a csökkentett kalóriájú táplálkozás hatását egyre több fajon, így az emberen is vizsgálták.
Patkány- és egérvizsgálatokban azt találták, hogy a csökkentett kalóriájú táplálékon tartott állatoknál az összes korral járó betegség (kardiovaszkuláris betegség, rák, elhízás, cukorbetegség, autoimmun betegségek) kezdete sokkal későbbi időpontra tolódik ki.
Az állatok élettartama a kalóriamegvonással fordítottan arányosan és látványosan megnőtt. Egérvizsgálatokban pl. a heti 115 kilokalóriát fogyasztók csak 33 hónapot éltek, míg a heti 40 kilokalóriát tartalmazó táplálékon élő egerek 55 hónapot.
Több mint 50%-os élethossz növekedés azért nem semmi!
* * *
