Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz
Miután elmeséltem don Juannak, mire emlékeztem, megkérdeztem tőle valamit, ami megdöbbentett a maga szörnyen fura voltában.
Ahhoz, hogy lássam az ember mintáját, nyilván át kellett esnem a gyűjtőpontom eltolódásán. Az évekkel korábbi érzések és felismerések mégis olyan élénken kerültek elő, hogy a teljes hiábavalóság érzése tört rám. Mindent éreztem, amit akkor csináltam és éreztem.
Megkérdeztem don Juantól, hogyan lehet, hogy miután ilyen világosan megértettem valamit, tökéletesen elfelejtettem. Olyan volt, mintha semmi nem számítana, ami történt velem, mivel mindig mindent elölről kell kezdenem, függetlenül attól, hogy a múltban már milyen előrehaladást értem el.
– Ez csak érzelmi benyomás – felelte don Juan. – Teljes félreérzés. Minden, amit évekkel ezelőtt csináltál, szilárdan el van raktározva valamelyik nem használt emanációban. Azon a napon például, amikor megláltattam veled az ember mintáját, magamnak is volt ilyen félreérzésem. Azt hittem, ha látni fogod, meg fogod tudni érteni. Részemről ez igazi félreértés volt.
Don Juan elmagyarázta, hogy magáról mindig azt gondolta, rendkívül lassan képes csak megérteni valamit. Soha nem volt módja ellenőrizni ezt a vélekedését, mivel nem volt mihez viszonyítania.
Amikor felbukkantam és tanító lett belőle, ami valami egészen új dolog volt a számára, rájött, hogy a megértést képtelen dolog felgyorsítani, s nem elegendő a helyéből kimozdítani a gyűjtőpontot. Korábban azt hitte, hogy igen.
Hamarosan rájött azonban, hogy mivel a gyűjtőpont álmunkban általában el szokott tolódni, időnként egészen távoli helyzetekbe, valahányszor művileg előidézett gyűjtőpont-eltolódás következik be, minden ember tökéletes gyakorlottsággal képes azonnal visszaállítani az eredeti helyzetét.
Állandóan újraegyensúlyozzuk magunkat, s folytatjuk a dolgunkat, mintha mi sem történt volna.
Megjegyezte, hogy az új látók következtetéseinek értéke mindaddig nem válik világossá, amíg az ember nem próbálja meg elmozdítani egy másik ember gyűjtőpontját. Az új látók erre azt mondták, ebből a szempontból az számít, hogy az új helyzetben erővel helyre tudjuk állítani a gyűjtőpont stabilitását.
Ezt tartották az egyetlen megvitatásra érdemes tanítási módszernek.
Tudták azt is, hogy hosszú folyamatról van szó, amelyet csigatempóban, apránként lehet csak véghezvinni.
...dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
(József Attila)
* * *
