Jack Vance - Démonpikkelyek
Amikor kifelé indultak, Yelleg és Malser félrehívta Cugelt.
- Rendkívül ízletes ételeket választ, de az árak hihetetlenül magasak. Ha így folytatja, egész életében Twangót kell majd szolgálnia.
Cugel csak nevetett, és kezével könnyed mozdulatot tett.
- Foglaljanak helyet és engedjék meg, hogy jóvátegyem a délutáni mulasztásomat! Gark! Hozz két kancsó bort az uraknak, de szedd a lábad!
Yelleg és Malser örömest visszaültek az asztalhoz. Cugel bort töltött nekik, és a saját poharát is teleöntötte. Azután kényelmesen hátradőlt.
- Természetesen - kezdte Cugel - én is tisztában vagyok az irreálisan magas árakkal. De, mivel nekem nincs szándékomban fizetni, ezért egy cseppet sem érdekel.
Yelleg és Malser meglepetten motyogott.
- Ez rendkívül ostoba álláspont.
- Egyáltalán nem - folytatta Cugel. - Ha majd a sok kiadós étkezés után, mondjuk ezer terciussal tartozom Twangónak, mit tehet velem?
- Arra gondol - tűnődött Yelleg - , hogy az ember mindig többet költ, mint amennyit keres, akkor a tartozása lassan több ezer terciusra is rúghat?
-Több tízezer még jobban hangzik! - jelentette ki Malser.
- Ez tetszik nekem - jegyezte meg Yelleg. - Azt hiszem, megkóstolom a báránysültet!
- Én is! - tette hozzá Malser. - Aggódjon csak Twangó a költségek miatt! Cugel, igyunk az Ön egészségére!
* * *
