Nemrégiben érkezett hír a ritkaföldfémek visszatartásáról, valamint a hélium kifogyásáról.
Elgondolkodtató kezdet... Amikor már szépen lassan beindul az önző harc az erőforrásokért...
Hmmm...
Növekedni csak Valamiből lehet. Az Űrhajónk, a Föld véges rendszer, véges nyersanyagkészlettel... Nem értem én ezt!
Gyerekkoromban sokszor játszottam azzal, hogy festékcseppeket bombáztam egy pohár vízbe és néztem, ahogy keverednek-kavarodnak, új színeket-formákat alkotva.
Sajnos a végeredmény egy sötétbarnás színű trutyi lett, ami természetesen a kiöntésre kárhoztatott.
Később, mikor már kémiával is foglalkoztunk, tudtam meg, hogy a színek nem vesztek el. Csak átalakultak valami mássá. Ott voltak a barnás színű trutymóban.
Kivehetetlenül... Eltelt egy év, és azt is megtudtam, hogy egyes kémiai folyamatok nem visszafordíthatóak.
Így aztán reménytelen a próbálkozás, hogy ismét színeket lássak a löttyben, amiben pedig ott volt minden. Ez nem a fény tisztasága, amely szivárvány színeiben tündököl, majd ismét fehérré változik a prizmában - ez valami nehéz, anyagba süllyedt és "többé úgy, mint volt sosem létező" dolog.
Akkoriban ismertem meg az atomokat. Már az foglalkoztatott, hogy ha a Föld elmondhatatlan mennyiségű atomból áll, akkor is elfogyhatnak egyes elemek. Mert eleve kevesebb van belőlük. És bekötjük őket molekulákba, felhasználjuk és nem marad több szabad.
A színek koncentrátumok. Akárcsak a vas, fémek, szén és sok más. A telérek.
Az ember pedig felhasználja ezeket - és szétszórja a világ minden tájára.
Még ha össze is gyűjti később, mindig elvész egy kicsi. Sosem lesz ismét telér.
A körfolyamat véget ér...
Az anyag itt olyan Mátyáskirályosan-parasztlányosan jelen is van, meg nem is, ott is van, meg nem is. Ott van, csak számunkra elérhetetlenül.
Vajon miért akarjuk azt hinni, hogy növekedni lehet a végtelenségig egy űrhajóban?
Mert akarjuk, nem vitás. Ha nem akarnánk - nem így lenne.
Kényelem? Túlélés? A hosszú táv kisebb feszültsége a közeli dolgokkal szemben?
Hova vezet mindez? Hol van az utódok iránti genetikus kötődés, az alapösztön, ha ezt barnás trutyit hagyjuk rájuk?!
Miért hiszünk mindenhatóan az olyan technikában, ami nagy teljesítményű, de véges erőforráson alapul?
Miért hisszük, hogy mindaz, amit teljesen természetesnek hiszünk, mindig úgy is marad?
Egy pár előadás, felvetés a témakörrel kapcsolatosan:
Dune 2000 - Fűszer utánpótlás nélkül
nincs se energia, se pénz, se háború
Elfogy, kifogy...
(Zsigerbeszéd, 8. fejezet)
Föld Anya gyermekei viszályban
(Tiamat: Gaia)
Lehet, hogy "unokáinkat sem fogjuk látni"?
(Soundgarden: Black hole sun)
... és végez velem
(Carnivore: Technophobia)
Mi marad?
(Metallica: Blackened)
A történetünk röviden
(Megadeth: Down Patrol)
Hacsak barátunk előbb nem repül fel az egekbe,
oszt mi intézzük el magunkat
(Megadeth: Rust in Peace - Polaris)
* * *
