Frank Herbert: A Dűne
Yueh a földön fekvő Letóra nézett.
- És mi lesz a...
- Őt feltálaljuk a bárónak, összekötözve, mint a sonkát. - A sardaukar újra szemügyre vette a rombusz alakú tetoválást Yueh homlokán.
- Téged ismernek, nem esik semmi bántódásod odakint. Most már nincs több időnk fecsegésre, áruló! Hallom, hogy jönnek a többiek.
Áruló, ismételte meg magában Yueh. Lesütötte a szemét, elsurrant a sardaukar mellett, érezte, hogy most kapott először kóstolót abból, ahogy a történelem emlékezni fog rá:
Yueh, az áruló...
Az én nevemet idézték,
s vétkesnek neveztettem...
(Jesus Christ Superstar: Pilate's dream)
Az áruló örökké átkozott marad?
(Jesus Christ Superstar: Damned for all time)
Pedig engem csak felhasználtak!
(Jesus Christ Superstar: Judas Death)
Használtak, míg én használtam másokat
(Eurythmics: Sweet dreams)
... és mégis mi lett az én nevem jelentése?
("Árulkodó Júdás, nem kap piros tojást")
... hatalom, árulás, pénz és gyilkosság: ez lettem én...
(Helloween: Judas)
"Az igazságért harcolok: mégis csak kalóz vagyok"
(Sandokan, a Maláj Tigris)
Nevek, arcok, személyek...
... és ki az az ÉN mögöttük?
(Európa Kiadó: 33 nevem volt)
És ki marad a név mögött?
... vagy név sem marad?
* * *
