L. Sprague de Camp - Conan, a kalóz (részlet):
A taton álló, frissen nyírt és borotvált, a fényes, térd fölé érő csizmáktól a tollas kalapig bezárólag új gúnyába öltözött Conan elégedetten hatalmasat szippantott a sós levegőből. Elég volt ezekből a bűzlő, mágikus varázslatokból és az anyagtalan árnyakkal való csatározásból! Adjanak neki egy erős hajót és egy bátor martalócokból álló legénységet, az oldalára egy kardot, kincset, amit megszerezhet, s máris meglesz minden öröme, amit a világtól kapni akar.
– Isthar emlőire és Nergal falloszára, hajótársam, én csak azt mondom, kötöznivaló bolond vagy! – dörmögte Sigurd, a vanír.
– Miért? Amiért nem hagytam, hogy hozzám adják Chabelát? – kérdezte mosolyogva Conan.
A rőt szakállú északi bólintott.
– Az a lány formás, életerős teremtés, aki erős fiúkat szülne neked; és vele együtt tied lenne a zingarai trón is. Biztos, hogy az átélt izgalmak után az öreg Ferdrigo király nem húzza sokáig. Akkor pedig a lány örökli a koronát, a királyságot meg mindent!
– Köszönöm, de nem leszek egy királynő kitartottja – morogta Conan. – Gamburuban alkalmam nyílt kipróbálni, bár akkor nem volt más választásom. Pedig Nzinga egy kéjsóvár, megtermett szajha, nem pedig egy butácska, romantikus, gyermek, aki fele olyan idős, mint én. Mellesleg, lehet, hogy Ferdrigo tovább él, mint gondolod. Most, hogy megszűntek a gondolatait befolyásoló stygiai varázslatok, tíz évvel fiatalabbnak látszott, és igazi királyhoz méltóan intézte az ügyeket. Első dolga volt érvényteleníteni azt az őrült nyilatkozatot, amiben lemondott a trónról és Toth-Amonhoz adta a hercegnőt... Ami Chabelát illeti; nos én igazán kedvelem azt a gyermeket: azt is mondhatnám, hogy apai érzelmeket táplálok iránta. Köztünk szólva, talán még a felajánlkozását is elfogadtam volna, ha nem tartottam volna mindig szem előtt a saját sorsomat.
– Hogyhogy?
– A csatát követő napokban történt, amíg a sebeim gyógyulására vártam. Többször is a királlyal és a lányával ebédeltem, s Chabela állandóan azzal traktált, hogy miként fog megváltoztatni engem. A beszédemet, a ruházatomat, az étkezési szokásaimat, az örömről alkotott fogalmamat; egyszóval mindent meg akart változtatni. Én lettem volna a tökéletes zingarai úriember, aki illatos zsebkendőt lenget az orra előtt, miközben a királyi balett-társulat piruettjeit nézi... Nos, talán sosem leszek olyan bölcs, mint Godrigo, a király kedvenc filozófusa; de azt tudom, mi az, ami nekem tetszik. Nem, Sigurd, Crom akaratából egy napon saját trónhoz jutok; de ahhoz a kardom segítségével, és nem esküvői ajándékként fogok hozzájutni.
Tigrisből házinyúl?
* * *
