Ward Moore: Lót (2. rész)
...
Két szomszédos hegycsúcs között eltűnt a nap. Mr. Jimmon fontolóra vette, hogy áttér az északi útpályára, hiszen már nem volt torlódás, és időnként szembejött egy-egy délnek tartó autó. Mielőtt határozhatott volna, véget ért az osztott pályás út.
- Remélem, nem akarod valamelyik förtelmes motelban tölteni az éjszakát - mondta Molly. - Rendesen szeretnék vacsorázni és normális fürdőszobában zuhanyozni.
Rendes vacsora! Normális fürdőszoba! Mr. Jimmon agyában ismét higgadt mondatok kezdtek megfogalmazódni, de aztán szétrebbentette őket ez a hihetetlen, eget verő korlátoltság! Hogyan magyarázhatná el, hogy semmi esetre sem állhatnak meg hosszabb időre útközben? Amikor Molly gondolkodása nem tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől? Kedves Molly, az úgy van...
- Nem - mondta. Bekapcsolta a reflektort.
Tudta, hogy Wendy lesz a következő, aki cirkuszt csinál. Amíg majd hál' istennek elalszik. Jir viszont valószínűleg azt mérlegeli most, hogy mi az érdekesebb, egész éjszaka autózni vagy egy ismeretlen városban megállni. Nemsokára hallatja majd a hangját.
A benzinkút és a hozzáépült vegyesbolt világítása csak arra volt jó, hogy fényárba borítsa a málladozó álhomlokzatot, de a kútoszlopok árnyékban maradtak. Mr. Jimmon legyűrte magában a sajnálkozást, hogy végül engedett a gépi és emberi szükségleteknek, s ily módon elvesztette nehezen megszerzett pozícióját; hogy ha csak rövid időre is, de kiengedte a kezéből a kezdeményezést, mely minden nehézség dacára elhozta őket idáig. Odaállt a kútoszlopokhoz, és kikapcsolta a motort. Körülbelül félúton lehettek, de az út legnehezebb, messze a legnehezebb felét maguk mögött hagyták! Nem rossz!
Molly nyársat nyelt méltósággal kinyitotta az ajtót.
- Hát ez nem valami jaj de tiszta hely! - Az ajtón tartott kézzel állt egy pillanatig, mintha választ várt volna.
- Lepra egy hely - fakadt ki Wendell, miközben kikászálódott.
- Na és? - kérdezte Jir. - Nincs idő a finomkodásra. - Eliramodott az anyja mellett, aki lassú léptekkel eltűnt az árnyékban.
- Erika... - kezdte félig suttogva Mr. Jimmon.
- Igen, apu?
- Én... hagyjuk. Majd később.
Mr. Jimmon maga sem tudta egészen biztosan, mit akart mondani, miféle személyre szóló, sürgős közlendője volt. Különösebb ok nélkül felkapcsolta a belső világítást, szemügyre vette a gondosan elrendezett holmit. Aztán kikecmergett ő is a volán mögül.
Személyzetnek nyoma sem volt, de a kút semmiképpen sem lehetett zárva, hiszen ki volt világítva, elöl voltak a tömlők. Mr. Jimmon nagyot nyújtózott, élvezte, ahogy jóleső fájdalommal oldódik a görcs az izmaiban, és lassan elindult a roskatag melléképület felé, amely a FÉRFIAK feliratot viselte. Molly, gondolta, biztosan megpukkad mérgében.
Amikor visszament a furgonhoz, egy férfi állt ott.
- Tele kérem - mondta Mr. Jimmon barátságosan. - Nézze meg az olajat és a vizet is!
A másik nem mozdult.
- Öt dollár egy gallon - mondta. Mintha valami bizonytalan remegést érzett volna a
hangjában.
- Még mit nem! Van bőven benzinjegyem.
- Jó is az! - A bizonytalanság eltűnt, ellenséges gorombaság váltotta föl. - Rágja őket össze és köpje be a benzintartályba! Biztos messzire eljut vele.
A helyzet nem volt váratlan. Sőt, gondolta elégedetten Mr. Jimmon, mennyivel rosszabb lehet Los Angeles közelében! -s mennyivel jobban megvágja a kutas majd a később jövőket, amikor fogytán lesz már a készlete!
- Nézze - mondta, és a hangjában nem volt harag, inkább csak józanság -, nem fogyott ki a benzinünk. Van elég a tankban Santa Mariáig vagy akár San Luis Obispóig is.
- Jól van, akkor menjen! Nem tartja vissza senki.
- Nézze, én megértem a helyzetét. Magának is joga van hozzá, hogy zsebre vágjon egy kis hasznot, hogy kijátssza az állami bürokráciát, igaz?
A férfi hangjában ismét idegesség érzett.
- Most miért nem megy tovább? Följebb is van még kút!
A kelletlen bandita! Mr. Jimmon jól szórakozott. Korábban feltett szándéka volt, hogy alkudni fog, két dollárt kínál gallononként, sót megfenyegeti a kutast a kesztyűtartóban lévő pisztollyal. Most azonban úgy érezte, kicsinyeskedés volna vitatkozni is. Mi értéke van már a pénznek?
- Rendben van - mondta. - Megkapja az öt dollárt gallononként.
A másik még mindig nem mozdult.
- Előre.
Mr. Jimmon most érzett először bosszúságot. Vesztegették az időt. - Hogy fizessem ki előre, amikor nem tudom, hány gallon fér majd a tankba?
A férfi vállat vont.
- Megmondom, mit csinálok. Gallononként fizetek, miközben pumpál. Előre. - Kivett egy maroknyi pénzt; a pénze nagy része a tárcájában volt, de a kisebb címleteket a zsebében tartotta. Odanyújtott egy ötdollárost. - Az első gallont öntse a földre vagy egy kannába, ha van.
- Minek?
Mondjam meg? Adjak neki ötleteket? Nem szorul rá.
- Mondjuk, hogy ez a bolondériám - vetette oda. - Nem kérem az első gallont, ami kijön a
pumpából. Nem mindegy magának? Öt dollárral többet kap!
Mr. Jimmon egy pillanatig azt hitte, a férfi nemet mond, és újult elismeréssel adózott előrelátásának. De aztán a másik benyúlt a kútoszlop mögé, és előhúzott egy szögletes bádogdobozt. Beletette a tömlő végét, Mr. Jimmon odaadta a bankót, a férfi pedig lendületesen húzkodni kezdte a pumpát - ősöreg, kézi benzinpumpa volt, Mr. Jimmon évek óta nem látott ilyet -, aztán kisvártatva kivette a csöpögő tömlőt a dobozból.
- Egy pillanat - mondta Mr. Jimmon.
Két ujját gyorsan, ügyesen beledugta a tömlő végébe, kihúzta, megszaglászta. Csakugyan benzin volt, nem víz. Odanyomott egy tízdollárost. - Töltheti!
Jir és Wendell bukkant elő az árnyékból.
- Megállhatnánk majd valami olyan városban, ahol van mozi?
Ütemesen mozgott a pumpa karja, emelkedett-süllyedt egy fogasléc, csobogva ömlött a benzin a tankba. Mozik, gondolta Mr. Jimmon, miközben odaadta a következő bankjegyet; mozik, illemhelyek, fürdők és éttermek. Elővigyázatosan csapjuk be a kuncsaftot, nehogy balhét csináljon, nehogy csorba essék az illendőségen. Szürrealista látomás jelent meg előtte: Molly lendületesen pumpál, őt nyomorgatja az acélfogak között, az ő levét szivattyúzza át a telhetetlen Jirbe és Wendellbe. Odanyújtott húsz dollárt.
Már tizenkét gallon volt a tankban, amikor megjelent Molly.
- Van itt telefon? - érdeklődött mintegy mellékesen Mr. Jimmon. Tudta, mi lesz a válasz, mert a kék zománctábla már kivehető volt a silányabb anyagból készült, üdítőitalokat és cigarettákat hirdető társai között.
- Rendőrt akar hívni? - A férfi nem hagyta abba a pumpálást.
- Nem. Mit gondol, van már összeköttetés L. A.-vel? - Mr. Jimmon utálta így rövidíteni Los Angelest. Odanyújtotta a következő tízest.
- Honnét tudjam?
Mr. Jimmon odaintette a feleségét a furgon túloldalára, ahol nem láthatta őket a kutas. Gyorsan, de feltűnés nélkül kivette a pénzt a tárcájából. A kétszáz dollárosok kötege vaskos volt.
- Tedd a táskádba - mondta. - Később elmagyarázom. Addig is próbáld meg fölhívni telefonon Pearlt és Dant. Mi lehet velük?
Elképzelte, milyen meglepett képet vághat az asszony.
- Eredj csak nyugodtan - ösztökélte. - Van még idő, amíg a pasas megnézi az olajat. Mintha egy árnyalatnyi bizonytalanság lett volna Molly járásában, ahogy elindult a bolt felé. Erika is visszajött. A benzintartály felől gurgulázás hallatszott: benzin fröccsent a betonra.
- Hát ezzel megvolnánk.
A férfi szapora mozdulatokkal föltekerte a tömlőt, visszacsavarta a tanksapkát. Mr. Jimmon közben már felnyitotta a motorházat; a kutas töltött egy kis vizet a hőtőbe, kihúzta az olajmércét, letörölte, visszanyomta, a fény felé tartva szemügyre vette.
- Az olaj rendben van - mondta.
- Köszönöm - mondta Mr. Jimmon. - Szállj be, Erika!
A fény egy pillanatra egyenesen a lány arcába világított. Mr. Jimmonnak megint feltűnt, milyen érett, magabiztos a kifejezése. Erika fennmarad majd - és nem is vademberként.
A kutas tisztogatni kezdte a szélvédőt.
- Te, Jir - szólt oda a válla fölött Mr. Jimmon -, szaladj már be, nézd meg, sikerült-e anyádnak telefonálnia. Szólj neki, hogy várjuk!
- Nem tudom, miért mindig pont nekem kell...
- -s kérd meg, hogy vegyen pár doboz cukorkát, ha van. Wendell, kísérd el Jirt, jó?
Beült a vezetőülésbe, halkan behúzta az ajtót. A motor szinte hangtalanul indult be. Amikor Mr. Jimmon benyomta a kuplungot, és egyesbe tette a váltót, úgy érezte, Erika meghökkent arccal fordult feléje. Ahogy a furgon meglódult, már bizonyos volt benne.
- Semmi baj, Erika - mondta Mr. Jimmon. - Később majd megmagyarázom. - Lesz rá idő bőven, gondolta.
Békés András fordítása
"Nem nézett vissza Lót! Vitt magával sótartót!"
(Mózes együttese)
ehelyett a szaftos hollywoodi bárgyúság helyett:
Film: Legenda Vagyok
Vagy egy könyv: A Triffidek Napja
Esetleg... Madách: Az Ember Tragédiája...
* * *
