Lin-csi 8. beszélgetése, kolostorában a Huo-to folyó partján.
Lin-csi apát kolostorában egy reggel, ezzel a kérdéssel fordultak a szerzetesek az apáthoz:
- Mester! Hol a hideg jön ránk, hol a meleg. Valami mindig gyötri szegény testünket, hogyan tudnánk ezt elkerülni?
- Olyan helyre menjetek szerzetesek, ahol nincs se hideg, se meleg. - válaszolt Lin-csi és úgy gondolta, eligazította a híveket.
- Hol van olyan hely Mester? - faggatta azonban Lin-csit az egyik tanítvány.
- Tudnotok kell szerzetesek, hogy a test kívánságainak egyetlen hely sem felel meg. Így aztán olyan helyet, mely kényes testeteknek se hideg, se meleg, ne is keressetek. De ha épp nem fáztok és nincs is melegetek, lesz majd más panasza rigolyás testeteknek. Éhes lesz, vagy fáradt, de meg is betegedhet.
Ha nem kényeztetitek eleget, bosszút áll a test. Ha jót akarsz, vesd alá magad kényének kedvének, etesd, itasd, fürdesd, kenegesd, hogy a szeszélyes szarzsák ki ne lökjön veled. Vagy ezt teszed, vagy kínok közt töltöd az életet. Tudjátok meg szerzetesek, utálatos ronda állat a test! - kelt ki magából Lin-csi apát.
Rühellte a hús zsarnokságát. Azt akarta, hogy hívei tudják, a test rabság, örökös szolgaság.
- Mondd mester, akkor hát nincs semmi megoldás? - firtatta a kérdést az egyik szerzetes tovább.
- De van. Ha meg szabadulsz tőle, többé nem kínozhat már, se fagy, se forróság, se fájdalom, se vágy. Erre van kitalálva a Buddhaság. - felelte az apát. De figyelmeztetőleg még hozzátette.
- Ám addig is szerzetesek, vigyázzátok jól, ócska testetek. Nélküle fényességes lelketek csak szú rágta szél, lyukas felleg. Olykor, majd imádkozom a Magasztos Buddhához értetek. Kérlek, kedvez nekünk gyenge edényeknek, kik társai vagyunk a nyárleveleknek.
Fejezte be reggeli beszélgetését, örökös rabszolgaságunkról Lin-csi apát, kolostorában a Huo-to folyó partján.
* * *
