Popper Péter - Pszinapszis
És itt jutottunk el a dolognak a lényegéhez.
Hogy nem szabad maradékokkal élni!
Tehát én azt gondolom, hogy ha valaki jól él a világban, akkor ő óvodás korában megéli mindazt, amit egy óvodás gyerek megélhet.
És mikor iskolába megy, akkor nem fogja azt mondani, hogy "Anyu, jaj de szeretnék még ovis lenni!", hanem boldogan iskolás, mert az egy új, kitáruló világ, és egy új élménytömeg.
És amikor egyetemista, akkor nem fogja azt mondja, hogy "jaj, de szeretnék gimnazista lenni", és 50 éves korában nem fogja azt mondani, hogy "jaj, de szeretnék huszonöt lenni".
És az is lehet, hogy 80 éves korában már nem akar élni. Már nincs maradéka.
Megélte mindazt, amit az élet nyújthat és már nem akar élni.
Ez az, amit a Biblia olyan nagyon határozottan mond a nagy alakjairól, hogy "meghalt jó vénségben" (tehát nem hülyült meg, vigyáztak rá a doktorok), "az élettel betelve" (nem akar többet élni), "s takaríttaték őseihez".
Én úgy gondolom, hogy a titka az egésznek az, hogy minél több maradékot hagy az ember - ki nem élt dolgokat (fiatal korában) - annál keserűbb idősebb (vagy felnőtt) ember lesz belőle. Itt van a gyökere az időskori depresszióknak: amikor már rájön arra, hogy nincs újrakezdés.
Nincs újrakezdés.
Mert ez a halasztás - ez dögletes -, mikor az ember azt mondja, hogy:
1.) "most átmeneti korszak van az életemben, mert érettségizek"
2.) "most átmeneti korszak van az életemben, nem számít, mert felvételire készülök"
3.) "most átmeneti korszak van, mert szigorlatozok"
4.) "most átmeneti korszak van, mert szerelmes vagyok"
5.) "most azért van átmeneti korszak, mert nősülök"
6.) "most azért van átmeneti korszak, mert megszületik a gyerekem"
7.) "most azért van átmeneti korszak, mert skarlátos a gyerekem"
8.) "most azért van átmeneti korszak, mert lakást cserélünk"
...
és elmegy az egész élete ezekkel az úgynevezett átmeneti korszakokkal, hogy "majd aztán (fog elkezdődni az élet)" és ez a legbiztosabb módja annak, hogy valaki taccsra tegye önmagát - ahelyett, hogy az egész életvezetését nézné!
* * *