Kőműves Kelemen
Ballada a Rossz Asszonyról
Megyen a nagy erdőn
Ifjú kegyes asszony
Sötét erdő mélyén
Ifjú kegyes asszony
Jobb karjában vivé
Kincses ládikóját
Bal karjában vivé
Futkosó kis fiát
Istenem, Istenem, édes jó Istenem
Kincsemet vigyem-e, fiamat vigyem-é
Fiamat elhagyom
Kincsemet elviszem
Fiat ád az Isten
De kincset sohasem
Anyám, édes anyám, ne hagyjon itt engem
A sötét erdőben, ne hagyjon el engem
Nem kellesz, nem kellesz, futkosó kis fiam
Az erdei vadak, legyenek apáid
Az égi madarak, legyenek anyáid
Anyám, édes anyám, ne kérj átkot reám
Mert az anya átok, megfogja gyermekét
Nem kellesz, nem kellesz, futkosó kis fiam
Letevé a fiát
s fölvevé a kincsét
Vissza tér Ő, vissza
Vinné el a fiát
De már nem találja
Sehol sem a fiát
Istenem, Istenem, mit tudtam csinálni
Egyetlen fiamat, hogy tudtam elhagyni
Itt bolyong azóta
A sötét erdőben
Átoktól űzötten
Se fia, se kincse
(Szörényi-Bródy: Kőműves Kelemen - Ballada A Rossz Asszonyról)
* * *
