...
Eleinte mindenki figyelmesen nézte. De amikor az ötödik tortához ért, a közönségből valaki jelentkezett.
– Elnök asszony!
– Kérem, hölgyeim, ne zavarják a döntést!
– De szerintem a döntés nem igazságos. Mr. Ronar alig egy morzsát ízlel meg a tortáinkból!
– Legalább hármat – helyesbített Ronar. – Egyet a sütemény tésztájából, egyet a mázból és egyet-egyet a szintek közti krémekből.
– De hát így meg se tudja ítélni! Meg kell ennie legalább egy harapásnyit!
– Kérem, asszonyom, engedje, hogy elmagyarázzam! Nekem csak egy morzsára van szükségem. Abból már megfelelően tudom analizálni a torta összetevőit. Vegyük például a négyes számú tortát: kitűnő recept, jó sütés. Grániszliszt a Marsról, guvertojások, tingánaromájú só, egy leheletnyi vénuszi narancsfűszer, a legjobb minőségű szintetikus margarin. Kitűnő máz, ritka dipentóz-cukorból, amitől élvezetes ízt kap. De hát, sajnos, ez a torta nem lehet első díjas.
A közönségből elgyötört kiáltás hallatszott: – Miért nem?!
– Nem az ön hibájából, drága hölgyem. A krémhez használt pörbogyót nem frissen szedték. Érződik rajta a mélyhűtés jellegzetes íze. – Az üzlet vezetője megesküdött, hogy friss! Ó, megölöm! Kettéhasítom a fejét!
Könnyárban tört ki.
Ronar ahhoz a hölgyhöz fordult, aki a munkáját kifogásolta:
– Remélem, asszonyom, hogy most már egy árnyalattal több bizalma lesz hozzám.
A hölgy elpirult és visszavonult.
Ronar folytatta a vizsgálódást. A torták kilencven százalékát rögtön ki tudta zárni, akár a nyersanyag, akár a sütés hibái miatt. Tizenegy torta jutott túl a verseny első selejtezőjén.
Újra megízlelte őket, most már lassabban. Mire a második kóstolókör végére ért, csak három maradt. A tizenhetes számú Mrs. Cabanisé volt, a negyvenhármast az a férfi készítette, aki a feleségével vitatkozott, a hatvannégyes pedig annak az ifjú asszonynak a sütése volt, akit még nem látott.
Ronar megállt.
– Az ízérzékelésem valahogy kimerült. Rövid szünetre lenne szükségem, ha megengedik.
A közönségből sóhajtás hallatszott. A feszültség nem oldódott, csupán szünetelt.
Ronar az elnöknőhöz fordult:
– Néhány percig friss levegőt szeretnék szívni. Az helyrehoz. Beleegyezik?
– Természetesen, Mr. Ronar.
Kiment. Ha átnézett az épületegyüttest borító vékony légrétegen és a műanyag buborékon, ami a levegőt a világűrtől elszigetelte, látszottak a békésen ragyogó csillagok. Ott messze a Nap olyan volt, mint egy csillag-atya, aki kedvességből nem oltotta ki gyermekei életét. Furcsa visszaidézni, gondolta, hogy ez a szülőbolygója. Néhány éve még egész más világ volt itt. Ami őt illeti, ugyanannyi erővel élhetne a buborékon kívül is; ritkított levegőben éppúgy, mint sűrűben. Ha például a műanyag falon lyukat akarna ütni…
Tiltott gondolatok. Megszidta magát, és a három tortára meg a három esélyesre koncentrált.
"Nem számítanak rá, hogy a magánvéleményed befolyásol. Azt sem sejtik, hogy tudod, ki sütötte a tortákat. De tudod – hát jó. És nem tudod megakadályozni, hogy a véleményed befolyásoljon a döntésben.
Bármelyik torta elég jó ahhoz, hogy nyerjen. Válaszd, amelyiket akarod, senkinek nem lesz joga kritizálni. Nos, melyiknek adod az első díjat?
A tizenhetesnek? Mrs. Cabanis, ahogy egy másik nő találóan elnevezte: kerekeken guruló fúria. Ha győz, elviselhetetlen lesz. Valószínűleg a férjének kell majd elviselnie. Nem mintha nem szolgált volna rá. Mégis – ő azt hitte, szívességet tesz nekem. Szívesség lesz-e tőlem, ha a feleségét hagyom győzni?
A hatvannégyes szintén elviselhetetlen, a maga módján. Az a szerelmi jelenet a férjével, azt talán még egy emberi fül is undorítónak találná. Másrészt mellette szól, hogy ha nyer, attól a többi nő őrjöngeni fog. Micsoda gondolat, hogy egy ilyen kis spiné, akinek épp hogy bekötötték a fejét, és semmi háztartási tapasztalata nincs, csak úgy elsétáljon egy ilyen díjjal!
Á, de ha az a cél, hogy feldühödjenek, akkor már miért ne a negyvenhármas kapja? Mérgükben megpukkadnának. Hogy holmi férfi legyőzhesse őket a saját területükön! Soha többé nem tudnák úgy fenn hordani az orrukat. A férfi se lenne túl boldog. Persze, ha arról van szó, hogy ezek az emberi lények visszakapják, amit velem csináltak, ha az a cél, hogy megmutassam nekik, mit gondolok róluk úgy igazából, akkor a negyvenhármas kapja a díjat.
Másrészt viszont a sportszerűség példaképének tekintenek. Elsősorban ennek köszönhetem a feladatot. Emlékezz csak, Ronar! Gyerünk, befelé, próbáld újból megkóstolni őket. Mindegyikből egy harapást, akármennyire utálod is az egészet. És ennek alapján válaszd a legjobbat!"
Mikor beért, csacsogás hallatszott, de hamar megszűnt. Az elnöknő megszólította:
– Készen vagyunk, Mr. Ronar?
A három tortát eléje tették. Lassan egy harapást evett a tizenhetes számúból. Óvatosan megrágta, lenyelte. Aztán a negyvenhármas következett, majd a hatvannégyes.
A harmadik harapás után gondolataiba mélyedt. Gyakorlatilag az egyik éppen olyan jó, mint a másik. Még mindig tetszése szerint választhat.
A gyülekezet elcsendesedett. Csak az érintett felek suttogtak idegesen.
Mrs. Cabanis a pszichológus férjéhez:
– Ha nem nyerek, a te bűnöd lesz. De meg is fizetsz érte!
A jó orvos bűne? Hát végül is, ha akarjuk, így is lehet mondani. Dr. Cabanis nélkül Ronar sosem lett volna bíró. Ha meg nem Ronar volna a bíró, akkor Mrs. Cabanis nyerne, ő legalábbis így véli. Tehát a férj a bűnös. Tiszta sor.
A férfi, aki sütött, a feleségéhez:
– Ha nekem adja a díjat, agyonverem! Nem kellett volna beneveznem.
– Késő bánat!
– Azt kiáltanám: tűz van! – súgta reménykedve. – Olyan pánikot keltenék, hogy kiürülne a terem. Aztán széttaposnám a tortámat.
– Ne hülyéskedj! És ne sutyorogj annyit!
Az újdonsült férj:
– Te fogsz nyerni, kedves, érzem a csontjaimban.
– Ó, Greg, légy szíves, ne bolondíts! Már hozzászoktattam magam a gondolathoz, hogy vesztek.
– Nem fogsz veszteni.
– Szerintem igen. Ölelj át, Greg! Szorosan. Fogsz akkor is szeretni, ha vesztek?
– Mmmm! – Vállon csókolta. – Tudod, hogy nem a főztöd miatt szerettem beléd, szívem. Nem kell, hogy süss-főzz nekem. Finom kis falat vagy te magad is.
"Igaza van – gondolta Ronar, amikor a lányra nézett. – Igaza van a férfinak. Nem úgy, ahogy ő érti, de igaza van." Majd hirtelen, egy pillanat alatt az egész múltja átcikázott az agyán.
A fiatalasszony sosem tudta meg, miért nyerte meg az első díjat.
Mesterházi Mónika fordítása
Hús, csábító hús!
(Jégkorszak 2)
* * *
